Mystic Sang tengerpartja

Elmosolyodtam. Még egy hozzá hasonló angyali teremtményt is oly könnyedén magamhoz láncolom. Ezek után, évekig, évszázadokig én fogok a fejében járni, ha minden sikerrel jár. Először éli ezt át, így én leszek az első neki, ha jól tudom. Ez egy örök emlék...egy örök fájdalmas emlék, hiszen a tudtára lesz adva minden, amit az én okos kis fejemben tartogatok.
Benyúltam a nadrágjába, még nagyobb izgalmat keltve ezzel, éreztem, hogy közben Ő is simogatni kezd, ami mosolyra késztetett. Nem is olyan tapasztalatlan a kicsike.
- Voltál már, valakivel...előttem? - suttogtam a fülébe, miközben egy puszit is adtam rá.

-Nem, te vagy az első.-válaszoltam a kérdésére.-De tudod a mennyben sok volt a szabadidőm, így tudtam figyelni az emberek életét és néha sikerült olyan pillanatokban is bepillantanom valahová.
Egyébként mi is a neved?-kérdeztem tőle.-Lehet már mondtad de ha veled vagyok minden kimegy a fejemből.
Miközben éreztem,hogy kezei a nadrágomban kutatnak én is benyúltam a felsője alá.

Pillantgatás a mennyből miközben az emberek szexelnek. Ez olyan szánalmas. Ezt nem nézni kell, hanem csinálni.
felnevettem.
- ez aranyos - jelentettem ki, majd a nyakát kezdtem csókolgatni, és közben bele súgtam a nevem a fülébe.
- Jasmina Kiara Willow - suttogtam, miközben egy erősebb mozdulattal markoltam bele az érzékeny pontjába.
Nem éreztem őt olyan tapasztalatlannak, hiszen a kezei a felsőm alatt rögtön jó pontot érintettek.

Igazad van.-válaszoltam majd mikor megmondta a nevét, elmosolyodtam.- Rendben Jasmina, akkor had mutassak neked valamit. Ilyen dologban még nem volt részed.
Kibontottam szárnyaimat, miközben szorosan magamhoz rántottam és ajkaimat a szájára szorítottam. Hirtelen elrúgtam magam a part homokos földjétől és a levegőbe emelkedtem. Mikor felértünk 10 méter magasra elváltam ajkaitól és elmosolyodtam.
-Mi lenne ha itt folytatnánk amit elkezdtünk?-kérdeztem.

Megijedtem, amikor hirtelen a magasba emelkedett velem, nem bíztam teljesen benne, habár hiába zuhannák le, nem halnék meg, azért mégsem szeretnék napokig feküdni.
Éreztem, hogy erősen tart miközben csókol, ezért már nem féltem hanem viszonoztam a csókját.
- ez...nagyon szép ...itt a magasba szeretnéd? - mosolyodtam el kajánul

-Nem szívem szerint a házamban szeretném,csak gondoltam mehetnénk repülve is.-válaszoltam a kérdésére, miközben mosolyát néztem.-Mondták már neked,hogy teljesen megszépülsz amikor mosolyogsz? Nem mintha alapban nem lennél gyönyörű, Jas, de így teljesen megbabonázod a férfiakat.
Hirtelen erősebben rántottam magamhoz és kezemet a fenekére szorítottam,hogy érezze mit okozott a közelsége.

Hogy a házába? Azért remélem az nem a mennyben van. Onnan engem két lábbal rúgnának ki, sőt talán még el is égnék. Fogalmam sincs hogy van ez, hiszen eddig nem is hittem az ilyenekben.
- ha a házad egy emberi országban van, akkor állok elébe- mosolyogtam ismét rá, miközben még jobban hozzá nyomtam a testem.
- túl jó vagy hozzám...- csókoltam meg

Ne félj, nincs túl messze a házam.-válaszoltam Jas-nek és miközben magamhoz szorítottam elkezdtem vele a házam felé repülni.

Sky felhívott és rögtön idejöttem a tenger parta hallottam hogy nincs jól ezért siettem és leültem még várom őt. Megjött!- szija sky! mi a baj? - kérdeztem megölelve

Már messziről láttam őt ahogy aggódva föl s alá járkál.- Szia.-Öleltem meg őt.- Hát..semmi..csak Lio..-Szipogtam.

-Hát mit csinált az a vámpír? - pusziltam meg - Mit tett amivel így meg bántott téged?

Mikor visszagondoltam,ismét összeroskadtam.- Csupán megölte az anyámat...mert ellenségek voltak...- Szipogtam.- És persze nem jutott rólam eszébe,hogy ő az anyám volt...pedig vámpír memóriája van..és hasonlitok is anyumra. És utána elment. És ezért úgy döntöttem vissza megyek Londonba.- Sírtam el a végét.Miért nem Edwardot választottam? Ő nem bántott volna meg...de Lion sem akart..nem az ő hibája...de...én szeretem.

-Jajj te. Biztosan nem ölte volna meg ha tudja hogy a te anyád. Tudod hogy szeret akkor meg nincs probléma! - mosolyogtam

-Ajjjjj pasik. Nekem nem az a bajom mármint nagy részben nem az! Hanem hogy nem szólt egy megfelelő pillanatban! Hasonlítok rá, Félvér vagyok,és a titok...hmm milyen véletlen egybeesés.-Visítottam. - Miért nem ért meg engem senki?!- Hajtottam le a fejem a térdére.

-Jajj te kis buta. - emeltem fel a fejét - Remélem ettől jobban leszel. - csókoltalak meg

Múszáj volt visszacsókolnom bár a tudat,hogy most megcsalom Liont fájt..de múszáj volt éreznem ezt a szeretetet. Elhúzodtam tőle.- Sajnálom,hogy ezt kellett tenned..én nem akartam..- Hunytam le a szemem mert nem tudom mi lesz ...- Most mit csináljak..Lion itt hagyott . Utál...mert a volt ellensége lánya vagyok...elhagyott....akkor már nem számít megcsalásnak..-a végét már csak suttogtam.

-Sky hiába válaszottad őt még mindig érzek irántad valamit . - mosolyogtam és hevesen megcsókoltam majd belenyultam egyik kezemmel a bugyijába

Istenem ...hogy lehet ilyen sármos..és édes..- Kérlek.-Szakítottam meg a csókunkat. De aztán meggondoltam magam. Legyintettem.- Tudod mit,csináljuk.- Ültem az ölébe,és a nyakát kezdem csókolni.- Nem tudtam mit csinálok..de nem is akarom...Edward szeret..és nem hagyott el. De Lion az egyetlen számomra...de ez már...úgyis mind1

Gondoltam sétálok egyet hogy kiszellőztetem a fejem majd megláttam sky-t és odamentem szomorúan - sky?

Miközben Edward nadrágját akartam lejjebb húzni..Meghallottam életem legszebb hangját..- Lio..-Suttogtam.ÉS láttam,hogy Edward kicsit ideges..

-Mi ez? Mit keres ez itt? - kérdeztem mérgesen - Sky magyarázatot kérek!

-Látom zavarok. Sajnálom megyek is ! - hajtottam le a fejem - Szija sky és edward.

Most ,hogy örülök,hogy szoknya van rajtam...- Mindjárt vissza jövök.-Néztem Edwardra bocsánatkérő szemkkel. DE ő csak rázta a fejét. Lio Után rohantam és magam felé rántottam. - Ide figyelj nekem ne tetesd itt nekem a sértettet. -Kiabáltam.- Edward volt az aki megvigasztalt nem hagyott magamra..egyedül!!- Hangsúlyóztam az egyedül szót.- De nem történt köztünk semmi..És azt sem tagadom,hogy ha nem jösz akkor nem-e történik köztünk valami..de nem..szóval nagyon ajánlom,hogy ne merj elemnni. Különben..nem látsz többet.

-Én elmentem . - elsuhantam valamerre

-Tudod hogy szívemből szeretlek! Te buta. - csókoltam meg és a legközelebbi fához nyomtam - Szeretlek ! - csókolgattam nyakát

Egy fához nyomott és csókolni kezdte nyakamat, keze a szoknyám alá téved. de mégis csak ezt tudtam kinyögni.- Én is szeretlek.De megint megbántottam őt. Egy szörnyeteg vagyok. Elhitettem vele hogy az ővé leszek...de nem tudtam mit tegyek.éreznem kellett hogy valaki szeret.

-Mi a baj édesem? - kérdeztem mosolyogva - Na ne bánkódj! - pusziltam meg és átöleltem - Tudod hogy nagyon nagyon szeretlek. Azt is tudod hogy önszántamból nem tennék olyat ami neked árt. Ezért kérlek bocsáss meg nekem az anyukád elvesztéséért.

-Azért már nem haragszom.csak ne hozd fel még egyszer. Viszont mint mondtam megbántottam Edwardot . Pedig csak megszeretett volna vigasztalni. Végre elhitte,hogy az ővé lehetek és ismét átvertem. Tudom,hogy ez nem esik jól. de te vagy a párom neked mondhatom el.

-Igen láttam hogy megbántottad . Sajnos ez így van a férfiaknál! Gyorsan megharagszanak. - mosolyogtam - Mit akarsz most tenni?

Nem nagyon hatotta meg... de ezt majd Edel megbeszélem. - Nem tudom...hm egy tűzes szeretkezés itt a parton? -Kacéran elmosolyodtam.